2012. március 9., péntek

Zephyr, az első tavaszi szellő.

Imádom amikor a nap sugarai simogatják, az évek során szinte semmit sem változott arcomat. Ilyenkor bármit is mondanak nekem, csak mosolyogni tudok. Nyári gyerek vagyok, és az egy számjegyű ( -9-től +9 C°-ig ) hőfokokat egyáltalán nem kultiválom. De ha már le kell vennem a kabátot, akkor jól érzem magam. Mivel ez azt is jelenti, hogy a késkészítéshez sincs hideg, ezért egyből beveszem magam a műhelybe. Ott kikeresem a leendő kedvenc késem, kartonból kivágott változatát. Alapanyag után kutatok, és ha mindent megtalálok, akkor kezdődhet is a munka. Munka a fenét ! Ez nekem szórakozás. Akkor volna az, ha másnak készíteném, és pénzt kérnék érte. Vagy valamit cserébe. Ekkor egy csapásra mindenki metallurgiai, és dendrológiai szakértővé válik. Pedig ha tudnák hogy az amit látnak, nem is fa, hanem egy gyantába ágyazott szálas, töltőanyagokkal megerősített, szintetikus műanyag. Azaz más néven textilbakelit.
Bocs, ha egy kicsit körülményes voltam. Na de sok a duma. Mert a lényeg az, hogy a múltkor beleszerettem ebbe az anyagba. Úgy gondoltam tehát, elkészítem Nankeen testvérét, a Zephyrt. Amit ugyanavval a munkafázissal kezdtem, mint az előző alkalommal. Készítettem egy skandináv élezésű pengét, és keresztülfúrtam a bakelitrudat. De okulva a múltbéli hibámból, most 8 mm-es fúróval dolgoztam, hogy ne kelljen annyit reszelnem és a markolattüskét is ennek megfelelően, szintén 8 mm szélesre csiszoltam le. A kettő közötti részt is a jól megszokott üverapiddal töltöttem ki. Eddig semmi különleges nincs az egészben. Eddig ! Mert én hibbant, elkövettem egy majdnem végzetes hibát. Mivel elfelejtettem készíteni, alsó és felső baknit. Nem baj. Biztos találok valamelyik fiókomban egy párat.................. Igen jól sejtitek, nem találtam. Vagyis találtam, de az csilingelt. A 20 perces ragasztó meg csak kötött csendben. Na az én agyam ilyenkor szokott a legjobban dolgozni, amikor sürget az idő. Miből lehetne negyed óra alatt baknikat készíteni. Valami puha anyag kell ! Fa ? Az ilyen vastagságban úgy reped, mint a gatya a babgulyás után. Akkor meg legyen ..........mondjuk..........őőő...........az is bakelitből ! Csak egy régi 10 mm vastag lapot kellett megtalálnom. Ehhez legalább 5 percre volt szükségem. Naná hogy utána, szintén 5 perc alatt kivágtam, kifúrtam, és kireszeltem a markolattüske helyét. Épp időben, mert a ragasztó már kissé kezdett bekeményedni. Gyorsan " beletömpöcöltem " a nyílásba, amikor eszembe jutott, hogy valamelyik nap ( nagyzási hóbortomban ) 35 forintért vettem, egy vékony piros műanyagból készült, nyugta alátétet. Hóhó, fíber is lesz benne ! Sitty-sutty összedobtam a cuccokat, és az ebédszünet után már csiszolhattam is a kés markolatát. Ez sem tartott sokáig. Csak a két oldalát nyomtam oda a csiszológép durva szemcséjű szalagjának. A finomítást kézzel, 240-es vászonnal csináltam. Az olajozást követően, büszkén konstatáltam, hogy szimmetrikus lett. Ilyet eddig még, talán nem is készítettem. Hisz eddig szinte, csak balos kések kerültek ki a kezemből. De ez ! Hanyadik késem is ez ? A végén még megtanulok kést készíteni !

4 megjegyzés:

  1. Hello AMA!

    Hát ha felétek ilyen király tavaszi szellők fújdogálnak, akkor jöhetne akár egy egész szélvihar is.
    Nagyon jó kis kés kerekedett a végére, a szokásos irodalmi Nobel-díjas körítéssel eggyütt.
    Hagy gratuláljak ismételten

    Zsombor

    VálaszTörlés
  2. Kénytelen vagyok egyetérteni Zsombor kollégával! (bár még több képet elviseltem volna...)

    VálaszTörlés
  3. Szia AMA!

    Hát Barátom, ez a késed tetszik a legjobban( de a többi se kutya)! Szép és ötletes. A papírbakelit bakni is remekül mutat rajta, nagyon jó az egész.

    Zébarát

    VálaszTörlés
  4. Szervusztok késes barátaim !

    Nagyon szépen köszönöm a dicséreteket. Bár Nobel díjat nem én érdemelnék a körítésért, hanem Marci. Neki üzenem, hogy nem szoktam sok képet készíteni, mert nem tudok jól fotózni. Abban is elértem az ama-tőr szintet, és onnan nem akarok visszafejlődni. Zé ! Én tudtam hogy tetszeni fog, mert hozzám hasonlóan, te is kedveled az egyszerű vonalvezetésű késeket. Ez pedig nem áll másból, mint két összetartó vonalból, és egy ívből. Néha ez is elég egy késnek. De a tokra is büszke vagyok. A késportálos bejegyzés alapján készítettem.

    Nagy tisztelettel irántatok, AMA.

    VálaszTörlés